Igen, még mindig azt mondom, sosem késő... Nyilván eddig nem sikerült. De! Nem adom fel :)
Mostanában azért jóval kevesebbet dohányzom, kb. fele annyit, naponta 1 dobozzal. Igen, még ez is rengeteg.
Úgy döntöttem, hogy újra nekikezdek, habár ez nem is újrakezdés... Legutóbbi bejegyzéseim óta is folyamatosan bennem volt/van: szeretnék leszokni. Sokminden változott, történt azóta... Annyi mindenkinek sikerült, nekem is fog, tehát sosem késő...
Ez a folytatásos újrakezdés :)
Most átvezetek legalább 20 napot (de lehet többet), mert azt gondolom nem, nem ötödszörre fog sikerülni a leszokásom.
Gyenge voltam, elbotlottam...
5 napja elkezdtem újra felépíteni a füstmentes életemet. Január 11-én már nem szeretnék rágyújtani. Azt gondoltam könnyebb lesz, ha blogot írok, de nem. Mindig vannak / lesznek olyan élethelyzetek, amikor egy függő dohányos azt gondolja a cigaretta megoldás a problémáira, vagy legalábbis enyhíti azt... Amit meg kell(ene) tanulni, bizony nem csak a dohányosok küzdenek problémákkal, hanem a nem dohányzók is. Valahogy ők is megoldják a dolgokat :)
2011...
Sokat várok ettől az évtől. Többek között azt is, hogy 2012-ben sikeresen leszokott, volt dohányos legyek.
2011. 01. 11.
Ismét egy dátum. Kijelöltem :)
Elkéstem egy kicsit a csoportfoglalkozásról, de ismét sokat merítettem az ott hallottakból. Egyel többen lettünk, ami nagyon jó, örülök! Nem vagyok mostanában valami jó passzban, ma például egyáltalán nem voltam feldobódva a csoportban sem. De azért jobb kedvem lett a végére. Nagyon kedves, megértő mindenki, akit kell próbálnak terelgetni, olyan kérdésekkel segíteni, ami megkönnyíti utólag is a nehéz perceket.
Ma például újdonság volt egy szituációs "gyakorlat". Hárman a csoportból külön-külön instrukciót kaptak, mit kellene eljátszaniuk. A játékban az egyik résztvevő dohányzott, ketten nem. A feladat az volt, hogy a dohányzó próbálja rávenni a másik kettőt, hogy ebéd utáni kávéhoz szívjanak el ők is egy cigarettát. Egyiküknek ellen kellett álljon a kísértésnek, a másiknak hagynia kellett, hogy rábeszéljék a dohányzásra... Hogy mi a tanulság? Aki kitartott, hogy nem gyújt rá, nagyon büszke volt magára, akit sikerült rábeszélni, az bűntudatot keltett abban, aki rábeszélte.
Nekem, amikor elakadtak a játékban, mert hát a rábeszélés tudománya sem könnyű, főleg, ha valaki épp szeretne leszokni... szóval besúgtam, hogy próbálják leszoktatni a kínálgatót :D Nagyon vicces volt!
2 az 1 ellen! Sikerülhetett volna a való életben, vagy ha nem is, abban mindenképp, hogy ne erőszakoskodjanak azzal, aki le akar szokni, így is épp elég nehéz...
Most hat hétig az ünnepek miatt nem lesz csoportfoglalkozás, legközelebb január 21-én találkozom a többiekkel. Nagyon bízom benne, hogy senki nem esik vissza, ahogy a Doktornő fogalmazott: nincs semmi baj ha az ünnepek alatt megbotlunk...
...nem szabad az eddigi eredményeket feladni, lehetőleg ne úgy könyveljük el, hogy visszaestünk, hiszen egy botlástól még nem ez történik! - ezt rontottam el a legutóbbi próbálkozásomnál többek között...
...hanem újra a füstmentesség kell, hogy legyen a cél!
Minden nap megnéztem a blogomat, de nem írtam... Miért nem?
1. Még magam előtt is szégyeltem, hogy mennyire instabil tudok lenni... mit is jelent ez? Hát nem, nem azt. Nem gyújtottam rá! :) De nagyon rossz passzban, leginkább hullámzóban voltam, vagyok... hát már ezt sem nagyon tudom. Amitől megijedtem, hogy nagyon elhúztam egy határidős munkát, de a végletekig, mint még soha. Egyszerűen nem tudtam dolgozni, hiányzott valami a számítógép előtt üléshez és a pörgős munkához... persze a cigi, kávé, stressz... ezek hajtóerők. Ebből maradt a stressz, hogy nem leszek kész. Valahogy nagy szerencsém volt, mert végül befejezem, de nem amiatt, mert megembereltem magam és leültem, és látástól mikulásig dolgoztam... valahogy a végén jól jöttek ki a dolgok. Ma már megkönnyebbült vagyok :) Ma mindent leadtam, lehet, hogy idén mégis lesz Karácsony :D
2. Nem akartam minden nap nyavalyogni, hogy most ez nem jó, most az nem jó!
...
Ma már írok! Bizony, túllendültem egy újabb mélyponton. Talán ez volt eddig a leghosszabb. Még negyedikén eszembe jutott, hogy aznap írnom kéne, hiszen jubileum, akkor kezdtem el a terápiát, bevettem az első szem gyógyszeremet, úgymond, megpecsételtem: leszokom... 1 hónap alatt sokminden történt, sok jó, és sok rossz is. Volt sikerélményem, kudarcaim, visszaesésem, újrakezdésem. Voltam nagyon happy és végtelenül szomorú. Az egész 1 hónapos "múltamban" talán az egyetlen negatívum, amire nem számítottam: a hirtelen hangulatváltozásaim. Ezzel nem tudok mit kezdeni, eddig legalábbis nem sikerült... Szinte minden előjel nélkül berobban a rosszkedv, a sírhatnék, jó pár nap eltelik mire a jókedv megjön, de az is csak úgy... felébredek: ma jó kedvem van! slussz-passz! Most valahogy stagnálóan, félig-meddig jókedvű vagyok.
Idén december 10-én lesz egy csoportfoglalkozás, majd erre az évre vége. Hirtelen nem is tudom, lesz-e még... Remélem igen! De ha nem lesz én akkor is mennék, egy következő csoportba :) Akár csak mint csendes szemlélődő...
Furcsa érzés ez a sóvárgás. Igen, sóvárgom a cigaretta után. Az egyetlen ami visszatart, hogy tudom, ha egyre is rágyújtok, lesz második, harmadik... hoppá: eltűnt 1 doboz és észre sem vettem! Azt hiszem a végletek embere vagyok: mindent vagy semmit :D
Vajon elmúlik valaha ez a vágy?
Csoportterápia:
Ma újra megerősödtem magamban, jó úton haladok. Emlékszem milyen félve mentem el az elsőre, ahhoz képest alig vártam a mai találkozót. Igen, bíztam benne, hogy besöpörhetem az elismerést, és büszke lehetek magamra. Ez kívülről olvasva talán gyerekesnek tűnik, pedig nagyon fontos. Egyre nyíltabb mindenki, nagyon élvezem. Én alapvetően egy "hallgató" típus vagyok, általában nehéz magamról beszélnem, kivéve itt, ezen a helyen, és persze a blogban.
Dohányzás:
Nem dohányzom. :) Kibírom, ha dohányoznak mellettem, már nem sóvárgom, és nem is idegesít. :) Ez nagyon-nagy öröm nekem!!! Nem szenvedek egyáltalán. Úgy érzem, több erőm van, fittebb vagyok. Alapvetően sokszor idegeskedtem (szorongtam), szinte mindennapi rutin volt, de valahogy még ezt is sikerült legyőznöm. Egyszerűen nem idegesítem magam. Amit még észrevettem, hogy olyan mintha sokkal több időm lenne mindenre... Sokkal vidámabb is vagyok, felszabadultabb. Csupa-csupa pozitív érzés.
Általában:
Igen, nem véletlenül az a címe a blogomnak: negyedszerre sikerül... Már 3x próbálkoztam, talán ez az eufórikus állapot is megvolt, de igazából nem emlékszem rá. Azt hiszem a plusz, amit most "kapok", hogy kiadhatom magamból a rosszat és emellett próbálom a jót is. Ha óvatos lennék, azt jelentené, hogy még nem döntöttem el: leszokom. De eldöntöttem, ezért nagyon tudok örülni ezeknek a napoknak, ami szenvedés nélkül telik el. Biztosan a gyógyszer is benne van. De valami mégis más az előző próbálkozásomhoz képest. Hiszen a gyógyszer ugyanaz. Valahogy lelkileg vagyok jobb állapotban, azt hiszem, eddig tényleg csak próbálkoztam, most viszont elhatároztam: negyedszerre sikerül :)
Még 1:
Nem írtam róla, de valahogy fontosnak tartom: amióta kibírom a nemdohányzást, nem is kávézom. Mintha a kettőnek együtt lett volna értelme. Nem is hiányzik, se reggel, se napközben. A cigit letettem és a kávé is azonnal elmaradt, igaz először csak véletlenül, de ma már tudatosan. Talán a napi 1-2 szál bűnözésemben az is benne volt, hogy ott még ittam kávét, pl. 20-án is, egyszerűen a kávé "behívta" a dohányzós énemet. Egyszerűen félek kávét inni, de szerencsére nem is "kell", mármint nincs az, hogy imbolygok reggel, vagy lent lenne a vérnyomásom, vagy ilyesmi... Egyébként hihetetlen kávéfogyasztó is voltam, napi 7-8 (de szerintem több) tejeskávét megittam 1 nap. Csoda, hogy pörögtem? :)
novemer 23: nem dohányoztam
november 24: nem dohányoztam
Ma sem dohányoztam :D
november 26: nem fogok dohányozni, és bezsebelem a dícséretem :) mert megyek csoportterápiára...
Érdekes dolog történt velem az elmúlt két napban. Nem pontosan értem, de mintha kicseréltek volna... egy óriási belső nyugalom, elfogadtam, nem dohányzom. Ezzel egyidőben, mintha elvágták volna az agyamban azt, hogy kívánjam a rágyújtást, cigarettát. Mintha megundorodtam volna, amit nem nagyon értek, hiszen 2-3 napja még megvesztem azért, hogy rágyújthassak, mint ahogy meg is tettem... fura, fura, fura. Vajon mitől lett ez? Semmit sem tettem másként, máshogy, legalábbis nem emlékszem rá.
Mindenesetre most az 1 szál kilengésem után megint totál füstmentes vagyok, a különbség annyi, hogy ma pl. eszembe sem jutott, hogy dohányozni kéne...
A lónak (is :D) négy lába van, mégis megbotlik - mondják... hát még az ember, két lábon jár, tehát simán hasra is esik!
Ma délután bűnöztem, hazafelé jövet Kaposvárról, autóban utazva, nem túl izgalmas autópályán, rágyújtottam. És ami szörnyű, hogy jól esett. Úgy egyébként "nagyjából" füstmentes vagyok az utóbbi napokban... Én nem értem miért nem tudok túllépni, amikor nagyon megkívánom. Akkor jön ez a "nagyon sóvárgás", ha egyedül vagyok.
Nem adom fel. Habár most eléggé tanácstalan vagyok, valóban ennyire nehéz letenni a cigarettát? Ha kibírom napokig, miért rontom el az egészet? Úgy érzem, ilyenkor minden alkalommal újra kell kezdenem az egészet. Ami bosszant. Nem kicsit.
Az utóbbi napokban nem írtam, mert egyszerűen kibírhatatlan vagyok még magamnak is. Oh, a valaha volt jókedv... elillant. Minden idegesít, nem dühít, hanem idegesít, nincs türelmem semmihez. A rohadék kisördög úgy érzem minden erőmet elszedi, kiborító.
Az egyetlen örömöm, ha bele tudok merülni a munkába, ami lefoglal, de nagyon nehezen jutok el odáig is, hogy bele tudjak merülni...
Naponta 5 liter vizet megiszom minimum. Ma szóba került ismeretlen emberek előtt a vízivásom (azt hitték fogyókúrázom), ezáltal a leszokásom is. Megkérdezték: és ezt akaraterőből csinálod? Sajnos egy pillanatra sem gondolkodtam el, azt mondtam, nem, gyógyszer segítségével. Pedig ez nem igaz, akaraterő kell mellé! Sajnos még el is szégyeltem magam, hogy még akaraterőm sincs... kicsit mintha depis is lennék, néha még azt is utálom, hogy elkezdődik egy újabb gyötrelmes nap, legszívesebben csak aludnék.
Nem tudom meddig tart ez, és hogyan tudnék kimászni a trutyiból. Sokszor azt gondolom, ha rágyújtanék egy cigire... de az sem jó, pár napja rágyújtottam egyre, és nem is tett boldoggá. Olyan mintha semminek nem lenne semmi értelme. Direkt nem írtam, mert nem akartam nyavalyogni, és tessék, mégis nyavalygok, utálom ezt is.
Házisárkány, kb. senki ne szóljon hozzám, itt tartok most. Persze, van amikor "tartani" kell magam, nem láthatják, hogy gáz van, talán nem is a kisördög, hanem ez veszi el a legtöbb erőmet, akkor is mosolyogni, amikor legszívesebben sírnék...
Lehet lassan vége lesz a blogomnak, miről fogok írni, ha már nem dohányzom?!? :D
Persze tudom, 1 nap még nem a világ, de nagyon büszke vagyok magamra. Napközben kb 4x éreztem nagyon erős késztetést, hogy rágyújtsak, de valahogy (leginkább vízivással, egyszerre 1 literes üvegből ami lemegy!) túllettem rajta. Megettem rengeteg almát és elfogyott kb 3-4 liter víz is...
Egész nap jó kedvem volt, mosolyogtam. Pedig azt hittem kibírhatatlan idegbajos némber leszek, de nem, és még a világ sem roskadt romjaiba, hogy nem dohányoztam. Azért nagy a kockázata a visszaesésnek, nem véletlenül az a blogom címe, hogy negyedszerre sikerül... Most nem is tudnám megmondani, milyen dolog lehet az, ami rá fog venni, hogy rágyújtsak, igazából az előző három kísérletem is valamiért kudarcba fulladt. Most biztos nagyon happy leszek jó pár napig, de majd lesz mélypont is, tudom.
A következő csoportterápia november 26-án lesz, remélem majd büszke lehetek magamra ott is, nekem annyira jól esett, hogy megdícsérték azt a két embert, aki már a múltkor nem dohányzott, és láttam rajtuk, hogy sugárzott az arcuk, mint a gyerekeknek, amikor 5-öst visznek haza a suliból. Kell a visszajelzés, az elismerés, a dícséret, ha valamit jól csinálunk az életben, hihetetlen erőt tud adni (akár ismeretlen emberek is egymásnak) a mindennapokban.
Igen, mindenki magáért teszi, amit tesz, én sem más kedvéért próbálok leszokni, hanem magamért. Emlékszem, keményen küzdöttem azért, hogy dohányos legyek anno, egyáltalán nem esett jól, de mégis: AKARTAM. Fiatal voltam és buta. Ma már jobban meg kell küzdjek azért, hogy NE AKARJAM...
:))))))))))) - ilyen boldog vagyok!
Előzetesben egy idézet:
"Csak a futásod irányán kellett volna változtatnod! - mondta a Macska és bekapta az egeret..."
Kb. az a lényeg, hogy nem szívtam el az utolsó szál cigarettámat. Tegnap este bevittem egy szálat a hálószobába, hogy "színpadiasan" majd jól elnyomom, meg stb... ehelyett az történt, hogy elaludtam kb. este 8-kor, a cigaretta megmaradt és nem szívtam el.
Reggel néztem, és gondoltam, hát ezt buktad kisördög :D
Reggel 6-kor felébredtem, elkészítettem a kávém, üldögélek kicsit, elnyomom a csikkem... Jesszus! De hát én ma már nem dohányzom! Na ezen olyan ideges lettem, hogy ittam még egy kávét és 9-ig elszívtam még 3 szál cigarettát. :(
A tervezett nap csúszik. Valamit nem csinálok jól.
Azt hiszem nem tudatosítottam este, elalvás előtt, vagy amikor még dohányoztam, hogy "TE VOLTÁL AZ UTOLSÓ SZÁL CIGARETTÁM!" - ma amíg ezt ki nem mondom, nem fogok elaludni.
Kicsit szomorú vagyok emiatt, sőt eléggé letört lettem. Ma eddig összesen 8 szálat szívtam el, és iszonyúan kapar a torkom is, köhögési rohamaim vannak (kb napi 40 mellett soha nem volt), ha rágyújtok abbamarad érdekes mód. Ez biztos a pszichés-kisördög...
Lassan, vagy gyorsan :), de eljött ez a nap is. Ma dohányzom utoljára. A gondolataim elég vegyesek ezzel kapcsolatban. Egyrészt, egy szép "kép", hogy soha többet nem gyújtok rá, és zavarni sem zavar, ha körülöttem dohányoznak... másrészt viszont mintha háborogna ott belül valami kisördög: "Mi az, hogy valaki megmondja neked, hogy mit csinálj?!"
Szóval ezzel a kisördöggel kell egyezségre jutnom, legyőznöm. Erősnek érzem magam? Igen! Elcsábíthatónak? Igen! "Ajjajajj" – hogy egy kedvenc klasszikust idézzek :)
Tegnap napközben nagyon jól ment minden, nagyon élveztem, hogy azt mondtam magamnak: Nem gyújtok még rá! Aztán eltelt egy kis idő, és még mindig: Nem gyújtok még rá! El is felejtettem jó időre, a dohányzósdit. :) Aztán amikor ittam egy finom kávét, rágyújtottam.
Este viszont buliba mentem, így visszajöttek a megspórolt cigaretták :(
Most reggel iszonyú fejfájásra ébredtem, és még csak nézek ki a fejemből...
Tegnap már este is bevettem a gyógyszert, ma egy igazán furcsa álomra ébredtem. Amikor próbákoztam legutóbb ezzel a módszerrel leszokni, pont emiatt hagytam abba, mondjuk akkor nem "furcsák", hanem elviselhetetlen rémálmaim voltak. Most nem rémálmom volt, hanem tényleg furcsa... Ami döbbenetes ezekben az álmokban, hogy nagyon-nagyon "élőnek" tűnnek, olyan részletességgel lehet őket "átélni" mintha ténylegesen valós lenne. Az előző próbálkozásomnál rémálmaim voltak, az nagyon megviselt. Most még csak furcsa. Remélem nem lesznek rémálmok, az kiborító lenne... Kicsit félek a rémálmoktól...
Dohányzás: már nagyon nem esik jól, de rágyújtottam ma is többször. Mintha az agyam "tiltakozna", de persze gondolom még nekem kell átlendülnöm egy bizonyos ponton, hogy ne gyújtsak rá, amikor eszembe jut. Mindenesetre már kicsit kevesebb, mint a felét szívom, mint korábban.
Érdekes még, hogy tegnap este nagyon nehezen ment az elalvás, 2 órán keresztül teljesen éber voltam a sötét szobában, 11-től próbálkoztam, hajnali egykor még láttam az időt az órán. Közben persze pörgött az agyam, mindenféle teljesen lényegtelen dolgon, vagy problémán, amit ilyenkor úgysem lehet megoldani... de a teljesen ostoba kérdéseken is sokat töprengtem, mint pl. milyen érdekes hogy a digitális 2-es fordítva ötös... :D hány óra lenne, ha tükörből látnám... :D ezen a témán szerintem - így utólag - simán elvoltam jó pár percet...
