Elkéstem egy kicsit a csoportfoglalkozásról, de ismét sokat merítettem az ott hallottakból. Egyel többen lettünk, ami nagyon jó, örülök! Nem vagyok mostanában valami jó passzban, ma például egyáltalán nem voltam feldobódva a csoportban sem. De azért jobb kedvem lett a végére. Nagyon kedves, megértő mindenki, akit kell próbálnak terelgetni, olyan kérdésekkel segíteni, ami megkönnyíti utólag is a nehéz perceket.
Ma például újdonság volt egy szituációs "gyakorlat". Hárman a csoportból külön-külön instrukciót kaptak, mit kellene eljátszaniuk. A játékban az egyik résztvevő dohányzott, ketten nem. A feladat az volt, hogy a dohányzó próbálja rávenni a másik kettőt, hogy ebéd utáni kávéhoz szívjanak el ők is egy cigarettát. Egyiküknek ellen kellett álljon a kísértésnek, a másiknak hagynia kellett, hogy rábeszéljék a dohányzásra... Hogy mi a tanulság? Aki kitartott, hogy nem gyújt rá, nagyon büszke volt magára, akit sikerült rábeszélni, az bűntudatot keltett abban, aki rábeszélte.
Nekem, amikor elakadtak a játékban, mert hát a rábeszélés tudománya sem könnyű, főleg, ha valaki épp szeretne leszokni... szóval besúgtam, hogy próbálják leszoktatni a kínálgatót :D Nagyon vicces volt!
2 az 1 ellen! Sikerülhetett volna a való életben, vagy ha nem is, abban mindenképp, hogy ne erőszakoskodjanak azzal, aki le akar szokni, így is épp elég nehéz...
Most hat hétig az ünnepek miatt nem lesz csoportfoglalkozás, legközelebb január 21-én találkozom a többiekkel. Nagyon bízom benne, hogy senki nem esik vissza, ahogy a Doktornő fogalmazott: nincs semmi baj ha az ünnepek alatt megbotlunk...
...nem szabad az eddigi eredményeket feladni, lehetőleg ne úgy könyveljük el, hogy visszaestünk, hiszen egy botlástól még nem ez történik! - ezt rontottam el a legutóbbi próbálkozásomnál többek között...
...hanem újra a füstmentesség kell, hogy legyen a cél!
