Lehet lassan vége lesz a blogomnak, miről fogok írni, ha már nem dohányzom?!? :D
Persze tudom, 1 nap még nem a világ, de nagyon büszke vagyok magamra. Napközben kb 4x éreztem nagyon erős késztetést, hogy rágyújtsak, de valahogy (leginkább vízivással, egyszerre 1 literes üvegből ami lemegy!) túllettem rajta. Megettem rengeteg almát és elfogyott kb 3-4 liter víz is...
Egész nap jó kedvem volt, mosolyogtam. Pedig azt hittem kibírhatatlan idegbajos némber leszek, de nem, és még a világ sem roskadt romjaiba, hogy nem dohányoztam. Azért nagy a kockázata a visszaesésnek, nem véletlenül az a blogom címe, hogy negyedszerre sikerül... Most nem is tudnám megmondani, milyen dolog lehet az, ami rá fog venni, hogy rágyújtsak, igazából az előző három kísérletem is valamiért kudarcba fulladt. Most biztos nagyon happy leszek jó pár napig, de majd lesz mélypont is, tudom.
A következő csoportterápia november 26-án lesz, remélem majd büszke lehetek magamra ott is, nekem annyira jól esett, hogy megdícsérték azt a két embert, aki már a múltkor nem dohányzott, és láttam rajtuk, hogy sugárzott az arcuk, mint a gyerekeknek, amikor 5-öst visznek haza a suliból. Kell a visszajelzés, az elismerés, a dícséret, ha valamit jól csinálunk az életben, hihetetlen erőt tud adni (akár ismeretlen emberek is egymásnak) a mindennapokban.
Igen, mindenki magáért teszi, amit tesz, én sem más kedvéért próbálok leszokni, hanem magamért. Emlékszem, keményen küzdöttem azért, hogy dohányos legyek anno, egyáltalán nem esett jól, de mégis: AKARTAM. Fiatal voltam és buta. Ma már jobban meg kell küzdjek azért, hogy NE AKARJAM...
