Minden nap megnéztem a blogomat, de nem írtam... Miért nem?
1. Még magam előtt is szégyeltem, hogy mennyire instabil tudok lenni... mit is jelent ez? Hát nem, nem azt. Nem gyújtottam rá! :) De nagyon rossz passzban, leginkább hullámzóban voltam, vagyok... hát már ezt sem nagyon tudom. Amitől megijedtem, hogy nagyon elhúztam egy határidős munkát, de a végletekig, mint még soha. Egyszerűen nem tudtam dolgozni, hiányzott valami a számítógép előtt üléshez és a pörgős munkához... persze a cigi, kávé, stressz... ezek hajtóerők. Ebből maradt a stressz, hogy nem leszek kész. Valahogy nagy szerencsém volt, mert végül befejezem, de nem amiatt, mert megembereltem magam és leültem, és látástól mikulásig dolgoztam... valahogy a végén jól jöttek ki a dolgok. Ma már megkönnyebbült vagyok :) Ma mindent leadtam, lehet, hogy idén mégis lesz Karácsony :D
2. Nem akartam minden nap nyavalyogni, hogy most ez nem jó, most az nem jó!
...
Ma már írok! Bizony, túllendültem egy újabb mélyponton. Talán ez volt eddig a leghosszabb. Még negyedikén eszembe jutott, hogy aznap írnom kéne, hiszen jubileum, akkor kezdtem el a terápiát, bevettem az első szem gyógyszeremet, úgymond, megpecsételtem: leszokom... 1 hónap alatt sokminden történt, sok jó, és sok rossz is. Volt sikerélményem, kudarcaim, visszaesésem, újrakezdésem. Voltam nagyon happy és végtelenül szomorú. Az egész 1 hónapos "múltamban" talán az egyetlen negatívum, amire nem számítottam: a hirtelen hangulatváltozásaim. Ezzel nem tudok mit kezdeni, eddig legalábbis nem sikerült... Szinte minden előjel nélkül berobban a rosszkedv, a sírhatnék, jó pár nap eltelik mire a jókedv megjön, de az is csak úgy... felébredek: ma jó kedvem van! slussz-passz! Most valahogy stagnálóan, félig-meddig jókedvű vagyok.
Idén december 10-én lesz egy csoportfoglalkozás, majd erre az évre vége. Hirtelen nem is tudom, lesz-e még... Remélem igen! De ha nem lesz én akkor is mennék, egy következő csoportba :) Akár csak mint csendes szemlélődő...
Furcsa érzés ez a sóvárgás. Igen, sóvárgom a cigaretta után. Az egyetlen ami visszatart, hogy tudom, ha egyre is rágyújtok, lesz második, harmadik... hoppá: eltűnt 1 doboz és észre sem vettem! Azt hiszem a végletek embere vagyok: mindent vagy semmit :D
Vajon elmúlik valaha ez a vágy?
