Az utóbbi napokban nem írtam, mert egyszerűen kibírhatatlan vagyok még magamnak is. Oh, a valaha volt jókedv... elillant. Minden idegesít, nem dühít, hanem idegesít, nincs türelmem semmihez. A rohadék kisördög úgy érzem minden erőmet elszedi, kiborító.
Az egyetlen örömöm, ha bele tudok merülni a munkába, ami lefoglal, de nagyon nehezen jutok el odáig is, hogy bele tudjak merülni...
Naponta 5 liter vizet megiszom minimum. Ma szóba került ismeretlen emberek előtt a vízivásom (azt hitték fogyókúrázom), ezáltal a leszokásom is. Megkérdezték: és ezt akaraterőből csinálod? Sajnos egy pillanatra sem gondolkodtam el, azt mondtam, nem, gyógyszer segítségével. Pedig ez nem igaz, akaraterő kell mellé! Sajnos még el is szégyeltem magam, hogy még akaraterőm sincs... kicsit mintha depis is lennék, néha még azt is utálom, hogy elkezdődik egy újabb gyötrelmes nap, legszívesebben csak aludnék.
Nem tudom meddig tart ez, és hogyan tudnék kimászni a trutyiból. Sokszor azt gondolom, ha rágyújtanék egy cigire... de az sem jó, pár napja rágyújtottam egyre, és nem is tett boldoggá. Olyan mintha semminek nem lenne semmi értelme. Direkt nem írtam, mert nem akartam nyavalyogni, és tessék, mégis nyavalygok, utálom ezt is.
Házisárkány, kb. senki ne szóljon hozzám, itt tartok most. Persze, van amikor "tartani" kell magam, nem láthatják, hogy gáz van, talán nem is a kisördög, hanem ez veszi el a legtöbb erőmet, akkor is mosolyogni, amikor legszívesebben sírnék...
